Page 75 - A középiskolák összehasonlító elemzése a KIR bázisán

5. Továbbtanulási szándékok a kompetenciamérés adatai alapján
2013-ban körülbelül a tizedik osztályosok egyharmada tervezte, hogy középfokú végzettséget (érettségit) sze- rez, és több mint fele pályázott a diplomára. Ezen belül valamivel kevesebben akartak felsőfokú alapképzést (22%), mint mesterképzést (25%) szerezni. A doktori fokozatot tíz százalékuk kívánta elérni. Egy százaléknál alacsonyabb volt azok aránya, akik megelégedtek volna a nyolc általános végzettséggel, tehát a megkezdett középiskolát sem kívánták befejezni. Szakmunkás végzettséget nyolc százalékuk akart magáénak tudni.
A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban egyaránt magas a továbbtanulási hajlandóság: több mint 50 szá- zalékuk egyetemi diplomát kíván szerezni, legalább egyötödük pedig doktori fokozatot is. A négy évfolyamos gimnáziumokban már csak 41 százalék pályázik mesterképzésre, és 16 százalék PhD-re, míg viszonylag sokan elégednének meg a felsőfokú alapképzéssel (26%). A szakközépiskolába járók többsége az érettségi után nem akar továbbtanulni (55%), aki mégis, az inkább „főiskolai” szintű képzést választana (26%). A szakiskolai tanulók több mint fele ugyancsak nem kíván magasabb végzettséget elérni, mint amit a jelenlegi iskolájában megkaphat, sokan aspirálnak azonban az érettségi későbbi megszerzésére (42%).
5. táblázat. Elérni kívánt iskolai végzettség a 10. osztályban iskolatípusok szerint (%)
8 évfolyamos gimnázium
6 évfolyamos gimnázium
4 évfolyamos gimnázium
Szakközép- iskola
Szakiskola
Összes
8 általános
0,4
0,4
0,4
0,6
1,6
0,7
szakmunkásképző
0,2
0,1
0,1
0,7
51,0
7,6
érettségi
6,8
8,2
17,3
55,1
41,7
34,6
felsőfokú alapképzés
18,2
19,5
26,0
25,5
2,7
21,8
felsőfokú mesterképzés
52,6
51,2
40,7
13,6
1,0
25,5
doktori
21,8
20,6
15,6
4,5
2,0
9,8
5.1. A továbbtanulási szándékot befolyá- soló tényezők a kompetenciamérés adat- bázisa alapján
A család társadalmi-gazdasági helyzete meghatáro- zónak tűnik. A családiháttér-index igen erősen kor- relál a továbbtanulási hajlandósággal, ráadásul nem csak egyéni szinten, de még az iskola szintjén is, ami szintén alátámasztja a PISA-adatok által is kimuta- tott tényt: a magyar iskolák igencsak szelektívek és homogenizáltak. A longitudinális Életpálya-vizsgálat szerint is rendkívül erőteljes kompetenciaalapú sze- lekció zajlik a középiskolai továbbtanulási irányok megválasztásakor. A gyenge képességűek jellemző iskolaformája a szakiskola, a jó képességűeké pedig a gimnázium (Kertesi–Kézdi, 2012).
Az ambíciókat illetően a szülők iskolai végzettsé- gével is erős összefüggés mutatható ki. Ahol a szülők legalább egyike egyetemet végzett, ott a gyerekek
több mint háromnegyede szeretne eljutni a felsőfokú mesterképzésig vagy a doktori fokozatig, a főiskolát végzett szülők gyerekeinek már csak fele, az érettsé- gizett szülők gyerekeinek pedig már csak kevesebb mint egyharmada. Az érettségivel nem rendelkező szülők esetén pedig drasztikusan csökken a gyere- kek továbbtanulási motivációja. De az osztályzatok emelkedésével egyre inkább nő az aspiráció szintje. Egyszerre lehet felfedezni a családi háttér és az osz- tályzatok közös hatását, mely szerint minél iskolázot- tabbak a szülők, annál magasabb a tanuló aspirációs szintje, ugyanakkor az osztályzatok emelkedése is növeli a továbbtanulási aspirációs szintet. A háttér- ben felfedezhetjük a továbbtanulási elképzelések mögött meghúzódó költség-haszon megfontoláso- kat. is. A szerényebb hátterű családból származók esetén 3,5-es átlaggal már megfordul a tendencia, és innentől fogva egyre inkább nő a diplomát megcél- zók aránya – az érettségire aspirálók rovására. A jó
A középiskolák összehasonlító elemzése a KIR bázisán • 75