Page 106 - A középiskolák összehasonlító elemzése a KIR bázisán

A középiskolák összehasonlító elemzése a KIR bázisán
A lineáris regressziós modell azt mutatja, hogy a nyolcadikos osztályzatok határozzák meg leginkább a 10.-es továbbtanulási terveket azáltal, hogy erőteljesen hatnak a tizedikben elért teszteredményekre. Emellett erős a tizedikes osztályzatok, valamint az érintett év- folyam tanulói összetételének hatása az iskolatípuson keresztül. A teszteredmények súlya viszont csak köz- vetve érvényesül, ez is mutatja, hogy a tanuló saját magáról való vélekedését erősebben befolyásolja az, hogy a környezete, elsősorban a felnőttek mit gon- dolnak róla, mint az abszolút teljesítménye. A tanuló leginkább a tanári értékelésre és az osztálytársaira ala- pozva alkotja meg a továbbtanulásra vonatkozó elkép- zeléseit, illetve – ha közvetve is – az osztály klímája is erős befolyással bír a tanuló aspirációira.
A nyolcadik osztályban kapott értékelés által köz- vetített információk erőteljesen befolyásolják a tanuló motivációit mind a továbbtanulás, mind a tanulás te- rén, ezáltal hatással vannak a teljesítményre is. Egy tartósan félreértékelt (alulértékelt) tanulót így sziszte- matikusan mellékvágányra lehet terelni úgy, hogy a mindenkori keresztmetszeti adatok tükrében minden rendben levőnek látszik, hiszen valóban nem teljesít jól. De az alacsony teljesítmény nem független a ko- rábban kapott nem teljesen korrekt értékelésektől.
Úgy tűnik, hogy önmagában a továbbtanulási aspi- ráció nem feltétlenül szolgál jó indikátorként egy kö- zépiskola munkájának megítélésében. Úgy gondol- juk, hogy a kompetenciamérés adatai alapján végzett elemzésünk alátámasztja azt a hipotézisünket, hogy Magyarországon a szelekció felerősíti a Pygmali- on- és a Gólem-hatást, majd amikor a tanulók már bekerülnek a középfokú intézménybe, működésbe indul az önigazoló, önmagukat fenntartó elvárások mechanizmusa.
Az iskolázottabb szülők gyermekeit – az osztályzat által közvetített direkt visszacsatolás mellett meta- kommunikatív eszközökkel is –, akárcsak a monda- beli Pygmalion, életre keltik és fejlesztik a pedagó- gusok. Az iskolázatlan szülők gyermekeit viszont – a teljesítménytől független, de a pedagógus számára kevésbé méltányolt tulajdonságok értékelésbe szi- várgásával – a tanárok rendre alulértékelik, ezáltal beindítják a Gólem-hatást. Az elbátortalanított és kedveszegett, motiválatlan tanulókat pedig a szakis- kola a „helyén kezeli”, végérvényesen gátat szabva a fejlődésüknek. Amennyiben a tanuló teljesítményét
erőteljesen befolyásolja a pedagógusok korábbi érté- kelése, akkor ebben a keretben az ezzel a veszéllyel nem számoló differenciálás is az önbeteljesítő prófé- cia eszközévé válhat.
Az elemzés azt mutatja, hogy a továbbtanulási aspi- rációk alakításában fontos szerepet játszik a pedagó- gus. Láthattuk, hogy az osztályzatok korrelálnak a szor- galomjegyekkel és a tanuló családi hátterével. Miután a teszteredményeken rendre jobban teljesítő hátrányos helyzetű tanulók rendre rosszabb osztályzatot is kapnak a megérdemeltnél, tetten érhetjük, hogyan is működik a magyar oktatási rendszerben a beskatulyázás, amely- nek eredményeképpen önbeteljesítő jóslatként válik va- lósággá a pedagógusok kezdeti alulértékelése.
Nem csoda, ha a PISA-vizsgálatok mindig is Ma- gyarországot hozzák ki kétes első helyezettként a családi háttér és a teljesítmény közötti erős ösz- szefüggést tekintve. Ez azonban nem arra vezethető vissza, hogy a szerényebb családi háttérrel rendelke- ző gyerekek eleve rosszabbul teljesítenek az iskolá- ban. A pedagógusoknak a tanulók – nem a valódi tel- jesítményére, hanem az egyéb kulturális adottságaira támaszkodó – értékelésével előbb-utóbb mindenkit sikerül belekényszeríteni abba a skatulyába, ahová eleve elképzelték őket. Ez a folyamat nagyon korán, már az alsó tagozaton elkezdődik, és jelenleg – az adatok szintjén – mi már csak a végét tudjuk tetten érni. A folyamat elején működik a tanári félreértékelés önbeteljesítő, profetikus hatása, így az általános isko- la végére mindenki olyan iskolába kerül, amilyenbe a pedagógus belepasszírozta.
Utána viszont az önigazoló elvárások hatását ta- pasztalhatjuk, ahol a homogén osztályok teljesen más közeget képviselnek. A magas elvárásokat köz- vetítő gimnáziumi képzésben a gyerekek szárnya- kat kapnak, a szakiskolában viszont eleve alacso- nyak az elvárások, és a tanulók, még ha akarnák, se tudnák az ellenkezőjét bebizonyítani, így az efféle közegben az önigazoló elvárások jegyében szinte kódolt a stagnálás, amelyet a kompetenciamérési eredmények be is igazolnak.
A szakemberek régóta jelzik a korrekt informá- ciót és visszacsatolást nyújtó formatív értékelés szerepét – valószínűleg ezen a téren is intenzív to- vábbképzést és támogatást kellene nyújtani a pe- dagógusoknak. A továbbtanulást pedig csak egyéb
106 • A középiskolák összehasonlító elemzése a KIR bázisán