- A foglalkozásvezető rámutat, hogy milyen sok munkát végeztek eddig a diákok nyomozói szerepükben, és megállapítja, hogy a ’költöző doboz’ tulajdonosa megtalálására folytatott vizsgálódásaikkal jól haladnak. Majd összehívja az összes tanulót egy kis körbe, szorosan, és halkan megmondja nekik, hogy érdemes volt keményen dolgozniuk, mert az iskolában mindenfelé kiállított hirdetéseik nagy visszhangra találtak. Pár új nyom érkezett* olyanoktól, akik állítják, hogy ők hagyták el a dobozt. Viszont több, mint egy ember van, aki azt mondja, hogy szerinte az övé lehet a doboz. A következő kérdést tegyük fel a tanulóknak:
Meghallgatjuk a tanulóktól érkező válaszokat.
* Például betelefonálhattak az iskolába, hagyhattak üzenetet a tanári szobában, vagy ragaszthattak post-it üzenetet a hirdetésekre. –[FONTOS, HOGY AZ ÜZENETEKBEN JELENJEN MEG NÉHÁNY OLYAN ADAT IS, MINT NÉV, KOR, HOL ÉLNEK, ÉS A DOBOZ ELVESZTÉSÉNEK FELTÉTELEZETT HELYE].
-
A foglalkozásvezető elmagyarázza, hogy ha valaki azt állítja, hogy övé a ’költöző doboz’, nem biztos, hogy úgy is van. Lehet, hogy füllent, vagy egy másik dobozt vesztett el. [A tanulóktól hallott lehetőségeket is vegyük be a felsorolásba.] Nyomozóként a diákoknak keményen kell dolgozniuk, hogy rátaláljanak az igazságra, és a dobozt vissza tudják juttatni jogos tulajdonosának. A dobozban rejlő tárgyak úgy, mint a doboz lelőhelye is, információval szolgálnak. A tanulók most a következő kérdésen gondolkozzanak el:
- Szerintetek mi az, amit már tudtok a személyről, aki elhagyta a dobozt?
- A foglalkozásvezető elmagyarázza, hogy mások véleménye is fontos, de az is nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a sajátunkra. Vagyis hallgassunk a fejünkben megfogalmazott gondolatokra, bízzunk magunkban, az ötleteinkben, és osszuk is meg azokat a többiekkel. A tanulók papírt és íróeszközt fognak. A felmerült gondolatok nyomán önálló munkával mindent leírnak/lerajzolnak, amiről úgy hiszik, hogy a ’költöző doboz’ tulajdonosával kapcsolatban tudnak. Hadd dolgozzák ki ezt a tanulók önállóan, és csak akkor ajánlj fel segítséget, ha szükségét látod. Mondhatod például, hogy érdemes elgondolkodni azon, hogy gyermek vagy felnőtt a tulajdonos, mi az, amit szeret, mióta élhet itt, milyen a hajszíne.
- A tanulók kis csoportokban vitassák meg elképzeléseiket.
- A foglalkozásvezető a következőket kérdezi a tanulóktól:
Hallottátok már azt a kifejezést, hogy “megérzés” vagy azt, hogy “hallgass az ösztöneidre”?
Mit jelent ez szerintetek?
Van saját tapasztalatotok ezekkel a fogalmakkal?
Kíséri-e ezeket valamilyen testi érzet? Pontosan hol?
- A foglalkozásvezető elmagyarázza, hogy a detektívek a bűnügyek megoldásakor, vagy az elveszett dolgok tulajdonoshoz történő visszajuttatásakor először megszerkesztik az emberek “profilját”. Magyarázzátok el, hogy mi az a profillap, és kérjétek meg a diákokat, hogy önállóan, a “megérzéseikre hallgatva” dolgozzanak, és rajzolják le a ’költöző doboz’ tulajdonosát, amilyennek elképzelik, majd írják is le ötleteiket, elképzeléseiket róla. Emlékeztesd őket, hogy érdemes a tulajdonost előbb elképzelni, minden információt pontosan végiggondolni, és a “megérzéseikre” is figyelni, azokban bízni. Jegyezzék le a tulajdonos következő adatait: életkor, testmagasság, hobbi, a kedvenc étele, színe, minek tud örülni, illetve mi az, amit ösztönösen fontosnak tartanak megemlíteni vele kapcsolatban. Ebben a profilban foglalják össze a ’költöző doboz’ tulajdonosáról egyénileg kialakított képüket.
- Amikor mindenki profilábrázolása elkészült, a foglalkozásvezető felkér néhány tanulót, hogy ossza meg elképzeléseit. A következő kérdéseket járják körül:
Milyen megérzéseid voltak?
Mindig jó ez az érzés? Mikor nem?
Mikor van úgy, hogy nehéz megosztanunk az érzéseinket?
- A tanulók a többi munkáik mellé a profilokat is kifüggesztik. Megköszönjük erőfeszítéseiket és azt, hogy bátran megosztották gondolataikat és megérzéseiket.
|