Az osztály párokba fejlődik, szemszínek hasonlósága alapján.

Kérd meg a tanulókat, hogy idézzék fel azt a foglalkozást, amikor az EGÉSZ TEST, a FEJ és VÁLL, ARC és SZEM bevonásával dolgoztak. Kérd meg őket, hogy emlékezzenek vissza pár érzelemre, amellyel dolgoztak. A művész az osztályt ösztönzi a gondolatok megosztására, miközben a pedagógus felírja azokat a táblára, vagy más hasonló felületre.

Kérd meg a tanulókat, hogy válasszanak egy olyan érzelmet, amit fel tudnak idézni (ugyanakkor titokban tartanak), és járjanak körbe a térben az arcukkal és testükkel kifejezve azt. A foglalkozás vezetője próbálja kitalálni, ki milyen érzelmet közvetít.

Aztán, amikor a foglalkozásvezető az 1-es számot mondja, a diákok a lehető legenyhébben (legkisebb intenzitással) próbálják mutatni az érzelmet, amit választottak. Kérd meg őket, hogy ne feledkezzenek meg a szemükről, az arcukról, a vállukról és az egész testükről, amikor az érzelem kifejezésén dolgoznak.

Kérd meg a tanulókat, hogy apránként erősítsenek kifejezésük intenzitásán, míg a legerősebb fokozathoz nem érnek.

Magyarázd el nekik, hogy az 5-ös a ‘legerősebb fokozat’.

A foglalkozás vezetője számokat mond, 1-től 5-ig. Beszélgessetek a csúszó skála koncepciójáról. Tudjuk-e fel-le ’állítani a hangerőt’ a testünk mozgásán, valahogy úgy, mint a rádió?

Most a foglalkozásvezető egy számot és egy érzelmet mondjon hangosan, mint például MÉRGES3 vagy BOLDOG5. A tanulók ennek megfelelően váltsanak érzelmet és helyezzék azt el az erősségi skálán.

Reflexió:
Milyen tapasztalat volt egy 1-től 5-ig terjedő skálán kifejezni érzelmeket? Mindig sikerült eltalálnotok a fokozatot? Szerintetek azzal, hogy rájuk nézünk, mindig értjük, hogy érezhetnek mások a mindennapi életben? Ha MÉRGESek vagytok belül, mindig látszik rajtatok? Miért dönthetnek úgy az emberek, hogy nem mutatják ki az érzéseiket? Lehetséges kifelé más érzelmeket mutatni, mint amit belül érzünk? Mikor teszünk így, és miért? Mikor színleljük, hogy jól vagyunk, még ha nem is úgy érezzük magunkat? Miért mondjuk, hogy jól vagyunk, amikor nem úgy van?
Tipp: Próbáljuk ki a 4. napon, milyen más érzelmet mutatni kifelé, mint amit belül megélünk.

ÚTMUTATÓ:
Kérd meg a tanulókat, hogy keressenek maguknak egy helyet, ahol lefekszenek, lehunyják szemüket, és végiggondolják a foglalkozást, amin mostanáig dolgoztak.

Miután mindenki elhelyezkedett és elkezdte a reflexiót, kérd meg az osztályt, hogy mondjanak néhány fogalmat, amelyek jól jellemzik a mai foglalkozást.

Oszd meg az osztállyal a mai naphoz kapcsolódó személyes megjegyzéseidet. Arra helyezd a hangsúlyt, hogy a tanulóknak hogyan sikerült legyűrniük nehézségeket, hogyan kezelték a folyamatot, és milyen értékes reflexiókat osztottak meg a társaikkal.

A pedagógusok-irányította napok. Ötletek a gyakorlatokra

Térjetek vissza a közös idővonalhoz.

További borítékok
Hozz be a 3. vagy 4. napon még egy borítékot: Lehet benne kép olyasmiről, amit a fényképen szereplő gyerek szeretett csinálni (érdeklődési kör), egy kedvenc játék, egy kedvelt dal, vagy egy kinti játék szabályai, amit szeretett játszani.  Erre az információra építve tervezz gyakorlatot.

Osszák meg a diákok egymással, amit az egyes fotók kapcsán felfedeztek.
Osszák meg maguk közt vagy mutassák be a többi csoportnak, mit tudtak meg az egyes fotókról (úgy, hogy még mindig nem derült ki, kit is ábrázolnak).

Írjanak, képzeljenek el egy történetet a fotón szereplő személyről, és meséljék azt el egy másik csoportnak.