Page 4 - A középiskolák összehasonlító elemzése a KIR bázisán

A középiskolák összehasonlító elemzése a KIR bázisán
tásba jelentkezők adatait tartalmazó adatbázis (Felvi). Sajnos léteznek olyan adatbázisok is, amelyeket nem tudtunk kiaknázni, egyrészt mert nem elérhetők, mint például a szakképzettséget szerzettek adatai, más- részt mert meglehetősen hiányosak, mint az intéz- mények pénzügyi adatait tartalmazó adatbázis vagy a középfokú oktatás első két évfolyamán tanuló diákok eredményének adatbázisa. Az érettségiadatokat sem sikerült érdemben felhasználni, mert jelenleg nem áll- nak rendelkezésre kutatásra alkalmas formában.
Ahhoz, hogy valóban megbízható intézményi indiká- torokat hozzunk létre, szükségünk lett volna több év adatára is, hogy kiszűrjük egy-egy év véletlen hatá- sainak torzító következményét, másrészt pedig hogy a tendenciák leolvashatók legyenek. Miután többnyire csak egy év (jellemzően 2013) adatai álltak rendelke- zésünkre, ezért az elemzések feltáró jellegűnek tekint- hetők. A létrehozott komplex indikátorok intézményi szintű kialakítására akkor lesz lehetőség a jövőben, ha sikerül megerősíteni a rendelkezésre álló – és első rá- nézésre is gazdagnak tűnő – adatbázisok megbízható- ságát, tér- és időbeli összekapcsolhatóságát, valamint dokumentációjának megalapozottságát.
A kötetben törekedtünk arra, hogy valóban sokrétű mutatókat alkossunk, így a költséghatékonyság vagy a méltányosság, illetve a hozzáadottérték-mutatók egyaránt figyelembe veszik a ráfordításokat, a tanulói összetételt és a pedagógiai eredményességet. Ter- mészetesen ezek nem egymástól független, vegytisz- ta kategóriák. Ahogyan arra Sugár András is rávilágít tanulmányában, bizonyos indikátorok jellemezhetik az eredményességet és a feltételeket egyaránt. Kü- lönösen a kompetenciamérés eredményei hordoz- zák magukban a korábbi oktatási szinteken, illetve a családban elsajátított kompetenciákat. Ráadásul a mutatószámok többsége és az iskola eredményes- sége között gyakran gyenge a kapcsolat. Éppen ezért Sugár András a főkomponens-elemzés módszerével több mutatószámból képzett komplex eredményes- ségi indikátorokat hozott létre a középfokú intézmé- nyek három típusára. Az így kialakított rangsoralkotá- si kísérlet eredménye – noha nem teljes az egyezés – meglepő módon hasonlít a HVG által előállított középiskolai rangsorra. A költséghatékonysági elem- zés lehetőségei viszont meglehetősen korlátozottak, ugyanis a ráfordítás jellegű adatok részben hiányo- sak, részben nem dezaggregálhatók egyértelműen
a feladatellátási szintekre. Így nem meglepő, hogy a ráfordításokkal egyelőre nehezen tudjuk magyarázni az eredményességet.
Lannert Judit tanulmánya a továbbhaladási ada- tok tükrében veszi szemügyre a legújabb tendenciá- kat. A szerző felhívja a figyelmet azokra a nemzetközi szakirodalomban is kimutatott veszélyekre, ame- lyeket az intézmények egysíkú rangsorolása idéz- het elő. Habár a közvélemény figyelmét elsősorban a felsőoktatásban továbbtanulók aránya, valamint az érettségieredmények keltik fel, az Európai Unió a to- vábbhaladási mutatók közül leginkább a korai isko- laelhagyás és a lemorzsolódás statisztikáira fókuszál. Éppen ezért a továbbhaladási mutatók közül – a fel- vételi adatok mellett – egyre fontosabb szerepet ját- szanak a hiányzási statisztikák. A tanulmány három továbbhaladási típusú adatot mutat be: az általános iskolából a középfokú intézménybe való bejutást, a középfokú intézményekben az 50 óránál magasabb számú hiányzás előfordulását és a középfokról a felső- fokra történő bejutás adatait. Ha összevetjük a KIFIR legfrissebb, 2014-es adatait a legkorábbi, 2000-es adatokkal, felfigyelhetünk arra, hogy míg 2000-ben a tanulók 29 százaléka jelentkezett gimnáziumba és 35 százaléka szakiskolába, addig napjainkban a gimnáziumokba jelentkezők aránya már eléri a 42 szá- zalékot, míg a szakiskolákba jelentkezők aránya 22 százalékra csökkent. Szintén figyelemre méltó adat, hogy a középfokú intézmények 2014-ben kapacitá- suk alig 60 százalékát tudták csak kihasználni. Az 50 órát meghaladó hiányzás kevésbé jellemző a gimná- ziumokban, a szakiskolákban azonban minden tizedik tanköteles tanuló elérte ezt a határt. Regionális bontás- ban a legrosszabb értékeket az észak-magyarországi régió mutatja. Ha a felvételi statisztikákat vizsgáljuk, a Felvi adatbázisában sajnálatos módon csak a jelentke- zők érettségiadatairól állnak rendelkezésre egyéni so- ros adatok, a teljes érettségi-adatbázis egyelőre nincs kutatható állapotban, ezáltal a középiskolák eredmé- nyességét és a tanulók továbbhaladását megcélzó átfogó elemzés egyik legfontosabb eleme hiányzik a rendszerből. A gimnáziumok előnye vitathatatlan a továbbtanulásban, ugyanakkor drámainak tekinthető a szakközépiskolák elmaradása a gimnáziumoktól a tanulók nyelvvizsgáinak számát tekintve. Az intézmé- nyi szintű továbbhaladási mutatók regresszióelemzése rámutat, hogy szoros összefüggés van az igazolatlan órák száma és az évismétlés valószínűsége között,
4 • A középiskolák összehasonlító elemzése a KIR bázisán