Page 34 - A középiskolák összehasonlító elemzése a KIR bázisán

A középiskolák összehasonlító elemzése a KIR bázisán
1. Nemzetközi kitekintés és kontextus
Az oktatáskutatás egyik legintenzívebben fejlődő te- rülete az iskolák hatékonyságának kutatása, amely elsősorban az iskolai munka eredményességére vonatkozó indikátorokat és az arra ható tényezőket vizsgálja. Az intézmények által elért sikereket – kö- zép- és felsőfokon – számos országban leginkább rangsorok formájában tárják a nyilvánosság elé, napjainkban pedig a tanulói továbbhaladás is a ko- rai iskolaelhagyás elleni uniós küzdelem fókusza. Mind a rangsorok, mind a korai iskolaelhagyás terén – az elérhető teljesítményadatok mellett – a tanulók továbbhaladását jelző indikátorok kaptak erős hang- súlyt: az oktatáskutatás és az oktatásstatisztika ko- moly figyelmet szentel a kérdésnek, tanulmányozva annak több dimenzióját is. Megkülönböztethetünk ugyanis belső és külső továbbhaladási mutatókat. A belső továbbhaladási mutatók, amelyek elsősorban a tanulók bukási, évismétlési, hiányzási adatait ösz- szegzik, leginkább az iskolákért felelős szakemberek feladatkörébe tartoznak, míg a külső továbbhaladási indikátorok – mint a továbbtanulási, a szakmaszer- zési és érettségi adatok – szélesebb társadalmi ér- deklődésre is számot tartanak. A szülőket elsősorban a felsőoktatási felvételi arányok érdeklik, ezért nem véletlen, hogy – akár Magyarországon, akár Európa más országaiban – ezek az indikátorok kerültek ref- lektorfénybe, és a középiskolák rangsorait is legin- kább ezekből az adatokból számítják.
1.1. Dilemmák az iskolasorrendek körül
A kilencvenes években Nyugat-Európában is egyre nagyobb népszerűségre tettek szert az iskolasorren- dek, amelyek általában az adott iskolák tanulóinak az országos vizsgákon nyújtott teljesítménye alapján készültek. A listák nyilvánosságra hozása általában hármas célt hivatott szolgálni: egyrészt információ- kat közvetítenek a szülők és a tanulók felé az iskola- választással kapcsolatban, másrészt az eredmények tükrében korrigálható az iskola pedagógiai munkája, továbbá lehetőség adódik az iskolai munka jobb el- számoltathatóságára. Mindemellett felerősödtek a kritikai hangok is, mivel a legújabb kutatások a listák közlésének célellentétes hatását mutatják (Karsten– Visscher–De Jong, 2001). Mind Angliában, mind Franciaországban léteznek – az országos vizsgákon elért tanulói teljesítményeken alapuló – intézményi
sorrendek. Angliában a rangsor közzétételével első- sorban a tanulók pályaválasztását, valamint az isko- lai munka elszámoltathatóságát kívánják segíteni, az adatokat pedig egészen a kilencvenes évek végéig nyers formában közölték. Franciaországban a szín- vonalasabb pedagógiai munka érdekében publikál- ják őket – ezáltal inkább az iskolákat és a döntés- hozókat látják el információkkal. Annak érdekében, hogy elkerüljék a versenyhelyzet kiélesedését, a francia listák már első megjelenésükkor (1994) sem nyers adatokat, hanem a kontextust is szem előtt tartó indikátorokat tartalmaztak. Noha a két ország- ban eltérő szándékkal hozták létre, a rangsorok ha- tása igen hasonlónak bizonyult: mindkét országban azt mutatják a kutatások, hogy a leginformáltabb középosztálybeli szülők körében felerősödött a ten- dencia, mely szerint a gyermekeket a lista legelején álló iskolákba íratják. A jelenség következtében pe- dig mindkét országban megnőttek az iskolák közötti különbségek. Az intézmények számára elméletileg több alternatíva is létezik, hogy megpróbáljanak ja- vítani az iskolasorrend alapján kialakult helyzetükön: intenzívebb marketingtevékenységet fejthetnek ki, felmérhetik a környezetük igényeit annak érdeké- ben, hogy jobban tudjanak reagálni rá, módosítá- sokat hajthatnak végre az iskola irányításában vagy a tanári állományában. Változtathatnak továbbá a tanterven (pl. speciális tantárgyak bevezetése) vagy a tanulók beiskolázási rendszerén (pl. felvételi kiírá- sa), így közvetve a tanulói összetétel is átalakulhat. A kutatások azt mutatják, hogy szinte kivétel nélkül ez utóbbi taktikát követik az intézmények. Ahogy az egyik szerző fogalmaz: „Nem annyira az iskolák tud- nak tenni valamit a tanulóért, hanem inkább a tanulók az iskoláért” (Ball S., 1999). Az iskolák többsége per- sze nem ért egyet a listázással, mondván, az adatok túl nyersek, nem adnak korrekt információt az isko- lán belül zajló pedagógiai munkáról, ezért meglehe- tősen félreértelmezhetők. Annak érdekében, hogy objektív képet lehessen alkotni egy iskola munká- járól, szerintük a pedagógiai hozzáadott értéket kellene mérni. Ugyanakkor ez utóbbi sem veszély- telen, hiszen az iskolákat arra ösztönözné, hogy a legnagyobb fejlődési potenciált mutató gyerekeket vegyék fel a lassabban haladók vagy éppen az igen tehetségesek kárára.
34 • A középiskolák összehasonlító elemzése a KIR bázisán