A közoktatás indikátorrendszere (2015)
A kötetből kiderül, hogy 2013-ban Budapesten, Pest megyében és Csongrád megyében volt a legmagasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, míg Békés, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár és Nógrád megyében a legalacsonyabb, ezzel pedig fordítottan volt arányos a munkanélküliek aránya. Valószínűsíthetően ez utóbbi régiókban nagyobb arányú azoknak a diákoknak a száma, akik kevésbé tudnak a családjukra támaszkodni, ha az iskoláról van szó. Ez több dolgot jelenthet, például, hogy a szülők mennyire érdeklődőek az iskolai dolgok iránt, milyen célokat tűznek ki a diák elé, vagy még korábban, hogy mennyire tudnak segíteni abban, hogy gyermekük iskolaéretté váljon.
Kifejezetten nagy szükség lenne arra, hogy ezeken a területeken olyan magas minőségű tanárok dolgozzanak, akik képesek ellensúlyozni a diákok családi hátteréből fakadó esetleges hiányosságait. Bár létezik bizonyos mértékű pénzügyi kompenzáció, amit azok a tanárok kaphatnak meg, akik nehéz körülmények között dolgoznak, a kötet indikátorai megmutatják, hogy a tanárok átlagos keresete nem tér el aszerint, hogy az iskolákban mekkora a hátrányos helyzetű diákok aránya. Ugyanakkor a beruházási kiadások azokban az iskolákban a legnagyobbak, ahol a legalacsonyabb a hátrányos helyzetű diákok aránya. Tehát, bár az esélyegyenlőség biztosítása nagyobb kiadásokat feltételezne azokban az iskolákban, ahol több a hátrányos helyzetű diák, a számokból nem látszik, hogy ez megvalósulna.
Probléma tehát, hogy a jó minőségű tanárok nincsenek ösztönözve arra, hogy nagyobb kihívást jelentő környezetben dolgozzanak, de talán még súlyosabb, hogy a tanári pálya választása összességében nem túl csábító a fiatal pályaválasztók számára. A pályakezdő tanárok aránya minden programtípusban nagyon alacsony, és kisebb hullámzásokkal ugyan, de folyamatosan csökkent 2003 és 2012 között. 2013-ban kis mértékben nőtt, de még így is csupán 1 % körül ingadozik a különböző oktatási szinteken. Ez nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a főiskolai végzettségű pedagógusok azonos végzettségű kortársaik bérének 56%-át, a diplomások esetében pedig még mindössze 48%-át keresték 2013-ban.
Bár csak öt egyszerű indikátort emeltünk ki a kötetből, a pontokat összekötve kirajzolódni láthatjuk a hazai közoktatást jellemző kontraszelekciót. Kevesen jelentkeznek pedagógusnak, így nem lehetséges a legtehetségesebb diákok lefölözése, a meglévő tanár-állományon belül pedig nincsen olyan ösztönzőrendszer, ami azt biztosítaná, hogy jó minőségű pedagógusok oktassák a hátrányos helyzetű diákokat.
A kötet további eredményeiről a HVG cikkébenolvashat, a teljes anyagot pedig az alábbi linkenérheti el.
