A felülemelkedő (reziliens) tanulók teljesítményét befolyásoló tényezők az Országos Kompetenciamérés adatai alapján (2015)
Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy hosszú távon hogyan hat a tanári értékelés a tanulók teszteredményeire, és a pedagógusi értékelés szignifikánsan eltér-e a reziliens tanulók körében. Az elemzés alapját az Országos kompetenciamérés adatai jelentik, ahol összekapcsoltuk ugyanazon populáció több mérési évből származó (2009, 2011, 2013) adatait (a 2013-ban 10. évfolyamosok adatait a 2011-es 8. évfolyamos, és 2009-es 6. évfolyamos adataikkal). A szakirodalom alapján azt feltételeztük, hogy a rezilienciát egyaránt befolyásolja a tanuló egyéni képessége, a család támogatása, a kora gyermekkori nevelésben való részvétel, a pedagógus értékelése és a tanulótársak. Feltételeztük, hogy a hátrányos helyzetű tanulók esetében ott, ahol a szülők sokat foglalkoznak a gyerekkel, legalább három évig járatták óvodába, ott nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyermek túl tud emelkedni a kedvezőtlen anyagi háttér adta korlátokon. Ugyanilyen fontosnak tartjuk a pedagógus hatását is. Feltételeztük, hogy amennyiben a tanári értékelés eltér a valós teljesítménytől, akkor az beindíthatja a Pygmalion vagy Gólem hatást, vagyis a magasabb értékelés növelni, az alacsonyabb értékelés rontani fogja a jövőbeni teljesítményt, és ezáltal a tanulási motivációt is befolyásolhatja.
Kutatásunk eredménye, hogy a pedagógus és az iskola erőteljesen befolyásolja a tanulók iskolai eredményességét. Minél inkább következetes, kritérium orientált és előítéletmentes az értékelés, annál inkább megnő az esélye annak, hogy a hátrányosabb helyzetű tanulók is motivált és jól tanuló diákok legyenek, vagyis reziliensek. Sajnos ennek a fordítottja is igaz, a nem megfelelő értékelési gyakorlat tanulók sokaságát terelheti „parkolópályára”. A nem megfelelő értékelés elbátortalanítja a tanulót, demotiválja és leszoktatja arról, hogy erőfeszítéseket tegyen.
A tanulmány itt olvasható.
