Internetbiztonság, digitális gyermekvédelem (2020)
A kutatás eredményeiből néhány érdekesebb megállapítás
Összességében a szakképzésben tanulók hatvan százaléka nem számolt be zaklatásról, a tanulók 14 százalékát zaklatták, 6 százalék volt, aki csak zaklatott és 9 százalék zaklatott és zaklatták is. 11 százaléka a tanulóknak ezekre a kérdésekre inkább nem válaszolt. A többváltozós elemzés alapján azt mondhatjuk, hogy ez utóbbi csoport jegyeiben leginkább az egyszerre zaklató és zaklatott csoporthoz hasonló. Ez alapján elmondható, hogy a szakképzésben az elmúlt évben a tanulók 34 százalékát érte zaklatás és 26 százaléka zaklatott másokat. A tanulók egyötöde mindkét csoportba tartozónak tekinthető. A csak zaklatottak körében szignifikánsan több lányt találunk, míg a zaklatók és nem válaszolók körében inkább fiúkat.
A célzott szexuális online üzenetek terén a fiatalok 42%-a nem kapott és nem is látta, hogy ismerőse ilyet kapott volna. És – a válaszmegtagadások miatt – hasonlóan 40% körül van azok aránya, akik már találkoztak szexuális jellegű üzenetekkel, vagy ismerősön keresztül vagy saját tapasztalatként. Ugyanakkor ez az arány a fiúknál magasabb, mint a lányoknál. A teljes populáció 3-4 százaléka jelezte, hogy valaki kényszerítette, hogy készítsen vagy küldjön meztelen, vagy szexuális jellegű fotókat. Ez mintegy 7000 gyereket jelenthet a szakképzésben.
A gyerekek egységesen úgy vélik, hogy gyakoribb, hogy valakit ismerősök zaklatnak, mint hogy ismeretlenek. Mind a fiúk, mind a lányok a testképpel kapcsolatos csúfolódást élik meg a legsúlyosabb problémaként, ugyanakkor kétharmad körüli azok aránya, aki szerint a véleménye, vagy meggyőződése miatt zaklatnak valakit és ez a nézet a zaklatókra erősen jellemző.
Az online zaklatás és az offline erőszak kéz a kézben jár. A zaklatók csoportjai jóval nagyobb arányban vallották be, hogy berúgtak már, volt rendőrségi ügyük, vagy hogy verekedtek. A csak zaklatók magabiztos társaságnak tűnnek, akik elsősorban a másik véleményét gondolják kifogásolhatónak és szignifikánsan nagyobb arányban találjuk itt az iskolázottabb szülők gyerekeit (érdekes módon ez főleg a lányokra igaz). Nem meglepő módon azok, akik nem érintettek egyik oldalon sem, inkább a közösséghez tartozónak érzik magukat, de leginkább ez éppen a zaklatókra jellemző. Tehát ők ugyan nem szeretnek tanulni és az iskolát magát nem szeretik, de a közösségben meghatározó szerepük lehet. Ez arra is felhívja a figyelmet, hogy a kortárscsoportokban dívó értékek is mennyire meghatározóak lehetnek.
A fiúk szignifikánsan nagyobb arányban vannak jelen a zaklatók csoportjában, de jóval nagyobb arányban is tértek ki a válaszadás elől, mint a lányok, éppen ezért az áldozatok körében jóval kevésbé látszódnak.
A szülők saját és gyermekeik tevékenységeit is hajlamosak idealizálni. A szülők harmada állította, hogy gyakran állít szabályokat az internethasználattal kapcsolatban, a tanulóknak viszont csak 10 százaléka szerint fordul elő ez gyakran. A tanulók válaszai alapján a szülők mintegy négyötöde sohasem ellenőrzik az üzeneteiket vagy azt, hogy milyen honlapokat látogatnak. Ugyanakkor megkülönböztethető a korlátozásokat strukturáló tudatos szülői magatartás, illetve a korlátozásokat nem strukturáló (mindent tiltó), kevésbé tudatos szülői magatartás. Ez utóbbi inkább jellemző a hátrányosabb helyzetű megyékben lakó kevésbé iskolázott lányos szülőkre.
Minél iskolázatlanabb a szülő és minél bizonytalanabb a saját nethasználatát illetően, annál kevésbé konzekvens és szofisztikált a gyerek internethasználatát érintő stratégiája, illetve annál inkább követ egy nemi sztereotípiát, ahol a lányokat megvédendőnek tartják, a fiúkat viszont olyanoknak, akik megvédik magukat. Azáltal, hogy a lányokra jóval nagyobb és gyakran erősen kontrolláló és tiltó szülői figyelem hárul, megerősítik a lányokban az áldozati szerepet, míg a fiúk esetén, a kommunikáció és kapcsolatszegény szülői magatartás az agresszori-férfias szerepet erősítik.
A zárójelentés vezetői összefoglalója itt olvasható.
