TÁRKI-TUDOK
  Keresés  
      

Oktatáspolitika


Az iskoláztatási támogatás bevezetésének tapasztalatai

Összességében azt mondhatjuk, hogy az intézkedésnek pozitív hatása volt abban, hogy megmozdult az intézményrendszer és komolyan vette a feladatát. Az oktatási intézmények precízebben követik a tanulók iskolai jelenlétét és minden esetben jeleznek, amikor erre a szabály kötelezi őket. Korábban, a szankció híján, jóval lazábban látták el ezt a feladatukat. Pozitívumként értékelik a szakemberek azt is, hogy a fokozottabb aktivitás a szereplők közötti kommunikációt is felerősítette, a jelzőrendszer szereplői tudnak egymásról és informálják is egymást. Ugyanakkor az is jól látható, hogy habár ez az intézkedés valóban preventív és a hiányzásokat csökkentette, de az észak-magyarországi régióban, illetve a szakiskolákban a probléma jóval súlyosabb annál, hogy ez a fajta szankció valódi javulást tudjon hozni. Adataink azt mutatják, hogy a szakiskolák és speciális szakiskolák esetében a kedvezőtlen tanulói összetétel, a zsúfoltság és ebből fakadóan a tanulókra irányuló figyelem nem kellő mértéke állandósítja és súlyosbítja a problémát. Amennyiben nem sikerül a komplex megközelítés felé elmozdulni, ahol az oktatási intézmények is képesek és hajlandók tenni azért, hogy a tanulók szívesen járjanak az iskolába (és nem hárítják ezt a problémát a szülőkre és gyerekekre, valamint a megoldást a szociális ellátó rendszerre), akkor fennáll annak a veszélye, hogy a hiányzási statisztikát a notórius hiányzók magántanulóvá nyilvánításával fogják plasztikázni.

A kutatás eredményei kapcsán néhány javaslat is megfogalmazódott, ami abba az irányba mutat, hogy a meglévő CCT eszközt jobban ágyazzuk be egy komplex megközelítésbe:

1.) A folyamatok nyomon követése lehetetlen megfelelő, jó minőségű adat nélkül. Miközben a hiányzási statisztika máshol az egyik legfontosabb iskolai indikátor, nálunk mindeddig senki sem volt kíváncsi ennek alakulására, az oktatásstatisztika csak az új szabályozás bevezetésével vette fel ezt az adatkérést a kötelező adatszolgáltatás kérdőívébe. Érdemes lenne továbblépni és egy egységes jelzőrendszert működtetni, ami egyszerűen, átláthatóan és hatékonyan követi a gyermekek útját a rendszerben és jelez, amennyiben lemorzsolódnak. Ez a tárcák közötti kooperációt igényelné és az egészségügyi, szociális és oktatási adatszolgáltatás összefésülését, összekapcsolását néhány alap indikátor esetén. Erre a Strukturális Alapokban volt is pénz, de ezek a programok azóta sem indultak el (TÁMOP 3.8., 4.5, stb.).

2.) Az új szabályozás implementációja a végpontokon a legkevésbé kiforrott. A megnövekedett esetszámok nem jártak együtt kapacitásbővüléssel. Érdemes lenne főállású eseti gondnokok alkalmazása, akik így megfelelő képzésben is vehetnének részt. Ugyanígy a magas lemorzsolódási statisztikával rendelkező intézményeknél iskolai szociális munkás státuszt kellene létrehozni. 

3.) Tovább kell lépni afelé, hogy az iskolák is elgondolkozzanak, hogyan csinálhatnák jobban (Hejőkeresztúr) ? A létező jó gyakorlatokat terjeszteni kellene, tanulóhálózatokat létrehozni és szorgalmazni az intézmények közötti kommunikációt, kompetenciabővítést, önképzést. Egyben tudatosítani kellene az iskolákkal, hogy sokat tehetnek az ügyért, leginkább, ha valamennyire nyitott intézménnyé tudnak válni, ahol délután is eltölthetik értelmesen az idejüket a tanulók.
Az oktatási törvényben is meg kellene jelennie a preventív szemléletnek, jelenleg ez nem így van. A pedagógusképzésben pedig meg kellene jelennie a korszerű gyermekvédelmi ismereteknek.

4.) A szociális és oktatási tárca mellett az egészségügy is fontos szereplő. A gyermekorvosok nem igazán aktív részesei a jelzőrendszernek, a tevékenységüket jobban kellene kontrollálni.
 

A kutatás a TÁRKI megrendelésére készült, a zárótanulmányt teljes terjedelmében itt olvashatják.

vissza  


komment

Kommenteléshez be kell lépni.   , Regisztráció

hírek


Művészek és tanárok együttműködése - Országos kulturális fórum Bukarestben

Németh Szilvia október 27-én fő előadóként vett részt a román Culture and Education szervezet által szervezett országos fórumon, melynek fő témája a művészek és pedagógusok iskolai együttműködése volt az oktatás színvonalának növelése érdekében, valamint kiemelt  figyelem irányult a hátrányos helyzetű térségek tanulóinak motiváció-növelési, és kompetenciafejlesztési lehetőségeire. 

Németh Szilvia a fórumon részletesen bemutatta a T-Tudok Zrt. Kreatív Partnerség programjának Gyergyóremetén működő projektjét, valamint a további fejlesztési lehetőségeket,

melyeket az OECD kreativitásfejlesztési 

programjában való részvétel kínált.  

A teljes program itt található:

 http://culturaineducatie.ro/forumulcie-2017/program/


Kiállítás nyílik a Kreatív Partnerség és a Ludwig Múzeum közös iskolai projektjének keretében

A tavaszi félévben a Ludwig Múzeum művészei bekapcsolódtak a T-Tudok Kretaív Partnerség projektjébe, és a diákokkal együtt tanultak és alkottak az osztálytermekben! 

média-jelenlét


Tagadják a jövőt

F. Szabó Kata készített interjút Lannert Judittal a Vasárnapi Hírekben arról, hogy sokkolják a magyar társadalmat a jövő kihívásai, a döntéshozók viszont a régi rutinokhoz nyúlnak, pedig ahhoz, hogy az oktatás jó irányba változzon, először a felnőtteknek kell tanulni
 


Minden gyerek jó valamiben

Lannert Judittal Mázsár Tamás készített interjút a tehetséggondozásról annak apropóján, hogy nemrég a blogján Tehetséggondozás lufi címmel arról írt, hogy miközben milliárdokat költ el a kormány a tehetséggondozásra hivatkozva, az eredményeket alig vizsgálják. Ha mégis megtennék, akkor lesújtó számokat kapnának, hiszen a tehetséggondozásra fordított hatalmas pénzeknek nemzetközi felmérések szerint alig van hatásuk. Erről, a rossz pedagógusokról, a gyerekek túlterheltségéről és az egyházi iskolák elitizmusáról is szól az interjú.


  1035 Budapest, Vihar utca 18. telefon: (+36 1) 887 4851, info@t-tudok.hu